Az USA pénzelte a koronavírust létrehozó kutatásokat? A tudomány tehet a járványról?
Megosztás:Ahogyan korábbi posztunkban írtuk, jelenleg nincs olyan bizonyíték, ami alátámasztja, hogy a koronavírust mesterségesen hozták létre.
Ugyanakkor a járvány kezdete óta tart a vizsgálódás, hogy ki tehető felelőssé a kitöréséért: például az amerikai titkosszolgálat elkezdte vizsgálni a Wuhani Virológiai Intézetet és annak esetleges szerepét. Fény derült arra, hogy egy amerikai kis nonprofit szervezet, az EcoHealth Alliance a Wuhani Virológiai Intézettel együttműködve kapott támogatásokat arra, hogy koronavírusokat vizsgáljon. Ez még 2014-ben történt, és önmagában véve nem problémás, hiszen a tudosók tisztában voltak azzal, hogy egészségügyi szempontból kiemelkedő kockázatot jelentenek az olyan koronavírusok, amik állatról emberre képesek átterjedni, ezért fontos, hogy többet tudjunk meg róluk.
Donald Trump amerikai elnök 2020 áprilisában minden olyan támogatást leállított, amelynek a Wuhani Virológiai Intézethez volt köze, beleértve az EcoHealth koronavírusos pályázatait is. Ezekben a wuhani kutatók arra kaptak támogatást, hogy vadon élő denevérektől ürülék, vér és egyéb mintákat gyűjtsenek és elemezzenek, és ellenanyagokat keressenek olyan emberek vérében, akiknél fennáll a gyanú, hogy esetleg denevér eredetű koronavírussal fertőződtek meg. 2020 májusában 77 Nobel-díjazott írt közös levelet, melyben kérték a koronavírussal kapcsolatos kutatási pályázatok támogatásának visszaállítását, hiszen egy újabb járvány kórokozójának emberre való átterjedése csak idő kérdése lehet.
Az EcoHealth kutatása végül újraindulhatott, több feltétellel, amiknek egyike volt, hogy megosztja a SARS-CoV-2 mintákat, amiket a Wuhani Intézettel közösen vizsgáltak, és amelyek a vírus genetikai kódjának vizsgálatához voltak szükségesek. Peter Daszak válasza szerint ennek lehetetlen eleget tenni, mert ők sosem kutatták konkrétan a SARS-CoV-2 vírust: csak denevér kórokozókkal foglalkoznak.
Daszak tagja volt a WHO kutatócsoportjának, akik azért utaztak Kínába, hogy felderítsék a koronavírus eredetét. A kutatás során megállapították, hogy a vírus laboratóriumi eredete „rendkívül valószínűtlen”, viszont a természetes átterjedést „lehetséges-valószínűnek” jelölték meg. Az EcoHealth vezetőjeként sokan összeférhetetlenséggel gyanúsították, de a kollégái megvédték, hogy nem egytagú csapatról volt szó és Daszak egyáltalán nem „finomkodott” a kínai tudósokkal. Daszak 2020 novemberében beleegyezett abba is, hogy a Lancet-bizottság által szervezett, a világjárvány eredetét vizsgáló munkacsoport elnöke legyen. Erről a posztról később azonban lemondott a további támadások miatt.
De mit csináltak tulajdonképpen a wuhani víruslaborban?
2021 szeptemberében kiszivárgott egy NIH pályázati anyag, melyben részletesen leírták, milyen kísérleteket folytatott az EcoHealth a kínai együttműködés során. Eszerint a kínai laboratóriumban több mint 2000 olyan denevér eredetű mintát tároltak, amelyek pozitívak voltak különböző koronavírusokra, ami nem meglepő, hiszen ezekkel foglalkoztak.
Hogy felmérjék a vírusok emberre gyakorolt kockázatát, a wuhani labor úgynevezett kiméra vírusokat hozott létre. Ez azt jelenti, hogy a denevérekben talált ismeretlen vírusok S génjét egy WIV1 nevű denevér koronavírusba “ültettek”. Az eredeti WIV1 vírusról ismert volt, hogy képes megfertőzni emberi sejteket, a módosítások célja pedig az volt, hogy kiderítse, vajon az újonnan felfedezett denevér koronavírusok S génje szintén alkalmas-e arra, hogy emberi sejtekbe is behatoljon. Peter Daszak és Shi Zheng-Li (a wuhani kutatócsoport vezetője) egy 2017-es tanulmányban ismertetett ilyen kiméra vírusokat. Egyikük sem áll túl közeli rokonságban a SARS-CoV-2-vel, de voltak köztük olyanok, amik egereken tesztelve halálosabbak voltak, mint az eredeti WIV1 törzs.
Néhány laboratóriumi-kiszivárgás hívő azonban úgy véli, hogy Shi valószínűleg Daszak tudtával elrejtett más kiméra vírus kísérleteket, amelyek a SARS-CoV-2-höz vezettek. Erre viszont nincs bizonyíték. A jelentésben olyan kísérletekről is szó van, amelyben a kínai kutatók hasonló módon denevér koronavírus fehérjéket építettek be a MERS vírusba (middle east Respiratory Syndrome, közel-keleti légúti koronavírus), ami a WIV-1 vírussal ellentétben közismerten képes járványokat okozni.
Szabad ilyet csinálni?
Súlyos etikai dilemma az, hogy szabad-e olyan kísérleteket végezni, amikben szánt szándékkal fertőzőképesebbé, veszélyesebbé tesznek olyan kórokozókat, amik képesek embereket megfertőzni, és járványokat okozni. A kockázat egyértelmű, és bár ezek a kísérletek lehetnek hasznosak, amit nyerhetünk belőlük, az nem feltétlenül éri meg ezt a kockázatot. Ezeket GOF (gain-of-function) kísérletekenek nevezik, és ilyesmire általában nem szívesen adnak támogatást. Ha mégis, azt nagyon szigorú ellenőrzéshez szokták kötni, ami biztosítja, hogy az adott laborból semmi, de semmi nem “szökhet ki”. Ehhez kapcsolódó probléma, hogy nagyon nehéz eldönteni, mit minősítsünk GOF kísérletnek: néha olyan eljárások is fertőzőképesebb kórokozót eredményezhetnek, aminek nem az volt a célja, hogy ilyeneket hozzanak létre.
A támogatást nyújtó NIH tartja magát ahhoz a véleményhez, hogy a wuhani kísérletek nem minősültek túlzott kockázatot jelentő funkciónyeréses (GOF) kutatásoknak, mert nem egy ismerten magas járványügyi kockázatot jelentő emberi kórokozóval hanem egy denevér vírussal végezték őket. A MERS esetében pedig nem lehetett előre látni, hogy a módosítások, amiket végrehajtottak veszélyesebbé teszik-e, vagy gyengítik-e a vírust (utóbb kiderült, hogy inkább gyengítették).
Később egy olyan elutasított pályázati szöveg is napvilágra került, amiben az EcoHealth más amerikai együttműködőkkel olyan fehérjéket szeretett volna adni koronavírusokhoz, amelyek növelhetik azok fertőzőképességét. Azonban ez a pályázat nem kapott támogatást.
Mi a tanulság ebből?
Ez a történet több dologra is rávilágít: egyrészt, nehéz előre meghatározni, hogy egy adott kísérlet mekkora kockázatot hordoz, és hogy várhatóan hajt-e majd annyi hasznot, ami ellensúlyozza a kockázatokat. Az egyik tábor szerint túl veszélyes a fertőzőképességet befolyásoló kísérleteket végezni, az ellenoldal szerint viszont nem elvégezni őket szintén veszélyes, hiszen információk híján nem tudunk felkészülni ezekre a kórokozókra. Jó döntést hozni arról, hogy szabad-e engedélyezni a wuhani laborban zajlókhoz hasonló kísérleteket még a témában jártas szakértők számára is nehéz, a politikusoknak, laikusoknak pedig szinte lehetetlen.
Másrészt, egyre inkább politikai kérdés lett a vírus eredetének kutatása, és ez könnyen boszorkányüldözésbe torkollik. Így nagyon fontos, hogy pusztán a tényekre alapozva próbáljuk meg az eddig ismert bizonyítékokat összeszedni:
- Eddig nem találtak olyan szekvenciákat a koronavírusban, amik a mesterséges eredetet igazolnák. Nincs nyoma egyértelmű emberi beavatkozásoknak, elemek áthelyezésének a vírus genetikai kódjában.
- A WHO kutatócsoportja a kínai Wuhani Virológiai Intézetet meglátogatva megállapította, hogy nagyon nagy valószínűséggel nem onnan szabadult ki a vírus. A WIV foglalkozott veszélyes vírusokkal, köztük koronavírusokkal is, de SARS-CoV-2-vel nem dolgoztak.
- Az EcoHealth vizsgálata során nem találtak olyan közeli rokon koronavírust, ami arra utalna, hogy az ő kutatásaik terméke a SARS-CoV-2.
- Semmi sem zárja ki azt, hogy a vírus teljesen természetes eredetű. Az átterjedő fertőzések számunkra egzotikusnak tűnnek, de sajnos egyáltalán nem ritkák azokon a helyeken, ahol emberek és denevérek egymás közelében élnek, és a SARS-CoV-2 messze nem az első eset. Példaként az elmúlt évtizedekben a Nipah-vírus rendszeresen (néhány évente) üti fel a fejét több olyan országban, ahol az élőhelyen osztozni kényszerülnek az emberek és a denevérek. Egyre többen vagyunk, és az életterünk olyan helyekre is beterjed, ahol addig csak vadállatok és az ő kórokozóik éltek. Ezeknek egy kis része ránk nézve is veszélyes, és ahogy az emberiség létszáma és térhódítása nő, úgy nő a betegségek kockázata is.
Ami a SARS-CoV-2-t illeti, a vizsgálatok tovább folynak, és sosem lehet tudni, mire bukkannak később. A legfontosabb levonható tanulság, és a legsürgetőbb teendő a bűnbakkeresés helyett az lenne, hogy tegyünk valamit annak érdekében, hogy akár laborból jött ez a konkrét vírus, akár nem, ilyesmi a jövőben véletlenül se fordulhasson elő. A jövőbeli világjárványok leküzdéséhez gyorsabb reakcióra és több együttműködésre van szükség az emberek és országok szintjén is. A kutatásokat szabályozó hatóságoknak pedig meg kell vizsgálni, hogy ők mit csinálhatnának jobban: például legyen-e nyilvános mindenhol, ki milyen kísérleteket végez vírusokon, vagy esetleg érdemes lenne-e felépíteni egy világméretű riadóláncot, mely politikai befolyás nélkül képes lenne egy következő vírus terjedését időben jelezni, lehetőséget teremtve a korai beavatkozásra és a járvány elfojtására.
Címkék: vírus, Wuhan, WIV, WIV-1, MERS, denevér, EcoHealth
Utolsó módosítás: