Koronavírus oltásokról általánosságban

Megosztás:

Kezdőlap / Védőoltás

A védőoltások mögött lévő technológia az elmúlt években rohamosan fejlődött. Ma már nem pusztán tradícionális módon tudunk védőoltásokat előállítani, hanem megjelentek az ún. új generációs (DNS, RNS alapú, illetve vírus vektor alapú) oltások is. Ezt az összefoglalót a Pécsi Tudományegyetem virológiai kutatócsoportjának bejegyzése nyomán készítettük el.

Klinikai fázisban vagy korlátozott használat alatt álló vakcinák típus szerint. F1-F3: klinikai fázisok . Piros és KH: korlátozott használat; bizonyos országokban már oltanak vele. Zöld és ME: Magyarországon engedélyezett védőoltás. Az ábrához felhasznált forrást itt találjátok.

Klasszikus megoldások

Ide sorolható minden olyan technológia, ahol a teljes vírus (elölt vagy gyengített formában) vagy a vírusnak valamely fehérje alkotóeleme (jelen esetben a tüske- vagy spike fehérje) kerül felhasználásra az immunrendszer serkentésének céljából. Ezekben az esetekben, mind a felhasznált vírus, mind pedig a felhasznált fehérje gyártását el kell végezni, vagyis nagy mennyiségben kell nagy tisztaságú, megfelelő minőségű fehérjét vagy vírust készíteni.

A hagyományos vakcinák előnyei: Rengeteg már bejegyzett, régóta használt oltás készül ezekkel a technológiákkal, vagyis nagyon sok a tapasztalat az alkalmazásokról, és jól beváltak.

A hagyományos vakcinák hátrányai:

Új generációs vakcinák

A technológia alapját az a megközelítés adja, hogy az immunválaszban fontos vírusfehérje elkészítését a szervezetre bízza, mivel csupán a fehérje előállításához szükséges kódoló RNS vagy DNS kerül bejuttatásra.

Vírusfertőzés során is ez történik, csak ott a természetes vírusfertőzés következtében jut be a vírus örökítőanyaga a sejtekbe, fertőzést és komoly megbetegedést okozva ezzel. A harmadik generációs, modern COVID-19 vakcinák esetében csupán a tüskefehérjét kódoló RNS vagy DNS jut be a szervezetbe, a sejtek természetes működésük során elkészítik a tüskefehérjéket, amelyek hatékonyan kiváltják az immunrendszer válaszát. A modern molekuláris biológia fegyvertára nagyon sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, ami nemcsak a kutatásokat segítette, a laboratóriumi módszerek egyszerűbbé válását tette lehetővé, hanem sok régi, hagyományos fejlesztési módszert is ki tudott váltani.

A kétféle új megközelítés részletesebben

A modern, harmadik generációs vakcinák előnyei

A fejlesztéshez elég a vírus genetikai kódját ismerni, minden más már jól ismert, laboratóriumban régóta alkalmazott technikák alkalmazásból adódik. Részben ennek köszönhető, hogy ezek a technológiák 10 hónap alatt eredményes vakcinafejlesztést hoztak. Az eddigi adatok alapján rendkívül hatékony és markáns immunválaszt váltanak ki (90-95%-ot szemben a hagyományos vakcinák 60-70%-val, a publikált adatokat az oxfordi vakcináról itt, a Moderna vakcináról pedig itt) találjátok.

A modern, harmadik generációs vakcinák hátrányai

Az új vakcina technológiákkal kapcsolatosan még sok tudományos kérdés megválaszolásra vár. Az RNS alapú oltások tárolása például speciális, extra hűtést (-80°C) igénylő feladat, amire sok ország még nem áll készen. Az oltási reakciókat (az oltást követő, részben az oltás helyén jelentkező nem specifikus tünetek) tekintve az mRNS-alapú vakcinák markánsabb reakciót váltanak ki – gyakoribb a kellemetlen lokális pirosodás, oltással összefüggő rövid láz stb. (Hozzá kell tenni, hogy ez „szükséges” rossz, hiszen ez az immunrendszer aktiválódásának jele).

Címkék: oltás, védőoltás, vakcina, ChAdOx1, oxfordi vakcina, Moderna, Szputnyik V, Sputnik, tüskefehérje, spike fehérje, adjuváns

Utolsó módosítás: